Folk'n'Troll fesztivál

Részletesebbet írok, mint az LD-re tettem.

Félelemgombóc ült a gyomromban, mielőtt megérkeztem a helyszínre. Nem nagyon mászkáltam még egyedül Pesten éjszaka és erős félsz hangulatban töltöttem azt a röpke félórát, amíg Dorci szórakoztatott. Rég nem láttam őt, így nagy volt az öröm a viszontlátás apropóján. Végre átadtam neki a sálat, amit hoztam neki az USA-ból. Cserébe kaptam tőle 6 darab kókuszgolyót, ami jól jött, lévén másnap hajnali 3-ig semmi nem került a gyomromba. Felvetette az ötletet, hogy kezdjek rajzolni. Értetlenül álltam az ötlet előtt, aztán el kezdtem mondani, hogy az véleményem szerint nem nekem való, másrészt nekem még a négyévesek számára készült kifestőkönyvvel is problémáim vannak azzal, hogy vonalon belül maradjak. Meggyőztem többé-kevésbé, remélem. :+$

Az est

Az A38-on megrendezésre került fesztiválra az előtte kígyózó sorból leszűrve, sokan eljöttek. A koncertsorozatot a Dyas kezdte. Elektronikus alapokon nyugvó zenéjüket tiszteletteljesen végighallgatta az összegyűlt közönség, de látszott, hogy a fiatalok nem miattuk jöttek. Véleményem szerint jól játszottak, bár tény, hogy én is csak akkor hallottam róluk először.

Kisebb átszerelés után a Yava lépett a színpadra. Meglepett, hogy a dobosuk a Stonehenge-ben is játszó (vagy csak játszott?) Szabó Kristóf. A csapatban benne van az 'ereszd el a hajamat' érzés is, ezért a közönség lelkesen üdvözölte muzsikájukat, melynek alapja a hardcore és punk. A népzenei részeket pedig nagyon sok helyről merítik. Volt török népdal, héber, finn, portugál, egyszóval igazi kozmopolita előadásnak lehettünk szem- és fültanúi. Apró megjegyzés: röhögőgörcs fogott el valahányszor a basszusgitáros szorulástól eltorzult arcára pillantottam. Lsd. képek

Harmadik fellépő a The Moon and the Nightspirit volt. Delejzve álltam az második sorban. A maga nagyszerűségében ez a zene egyszerűen leírhatatlanul gyönyörű. Már a kezdésnél egyfajta szertartásként kezelték a koncertet, amit mi sem jelzett jobban, mint a gongszerű hangszer, amivel Ágnes megnyitotta az utunkat a csillagos ösvény felé.

Negyedikként a Dalriada vette birtokba a deszkákat. Ez volt az egyetlen fellépésük az ősz folyamán Pesten, ezért rendesen volt szorongás az első sorokban, legalábbis eleinte. (A fényképezőgépem itt mondta be az unalmast, sajnálom pedig, hogy a Dalriada-t és a Korpiklaani-t nem tudtam lencsevégre kapni.) Minden albumról adtak elő dalokat, András gitárja ismételten visított, ahogy azt a koncertlátogató esetlegesen megszokhatta. Közölte, hogy lesz negyedik album, amit a tél folyamán igyekeznek felvenni. Lyria-nak nagyon örültem a koncert közepén.

Az első külföldi banda a Kivimetsän Druidi volt. Tekintve azt, hogy milyen zenét játszanak, nekem papíron tetszenie kellett volna. ~nagyon szép magyar mondat~ Ennek ellenére, nem tetszett.
Rakd össze az első albumos Turisas-t, korai Nightwish-t és a Voimasta ja kunniasta albumon hallható Moonsorrow-t és megkapod a finn csapatot. Az egyik szám majdnem 'tökéletesen' megegyezett a Moonsorrow második albumán található egyik dallal. :-/ Szubjektív véleményemtől függetlenül ment a hej-hej az első sorokban s hátrébb is.

Az est főbandája jóval 10 óra után lépett fel. A Korpiklaani-s srácok nem arról nevezetesek, hogy nem mozgatják meg a jelenlévőket. Már az indító Journey Man (ugye?) megalapozta a hangulatot. Furcsálltam, hogy sok énekmentes számot adtak elő. Viszont hangulatban kétségtelen, hogy a tetőpontja volt az éjszakának a zenélésük. Sütött róluk, hogy élvezik amit csinálnak.
Volt sörfröcskölés, közönségénekeltetés. Talán félegy körül tették le a lantot.

Ezekután Gimli vs. Legolas (rock diszkó) volt a további program. A sörtől és kitudja milyen nedvektől iszamos padlón jónéhányan meg-megcsúsztak.

Nagyszerű volt a hangulat, jól éreztem magam. Meglepődtem, hogy Nash-sel futottam össze a NA-os standnál. :-)
Köszönet Zero-nak a szervezésért, Orsinak és Janónak pedig az est további részéért valamint a hagyományőrző srácoknak.

Az elkövetkező események nyugalmasan teltek. Bár azt nem igazán szívleltük, hogy kidobtak bennünket az esőbe. Aggódás ütötte fel fejét a jelenlévők között, mert a Nyugatinál a rendőrök összecsaptak a 'tüntetőkkel'. Felszálltunk az éjszakai 906-asra és a Nyugati irányába utaztunk tovább.

Fárasztó szópoénokkal, felhőtlen beszélgetéssel ütöttük el az időt a vonat indulásáig. Reggel negyed nyolcra hazaestem.

Fotók

Dyas

Yava

The Moon and the Nightspirit